CBD: három betű, amelyekkel ma szinte lépten-nyomon találkozunk. Intenzív tudományos kutatások igazolják a kannabidiol új hatásait a legkülönbözőbb diagnózisok esetében. Másrészt az a tény, hogy ez a nem pszichotróp anyag a kenderből származik, titokzatos, sőt ellentmondásos hírnevet kölcsönöz neki, különösen a közvélemény szemében.
Egyes gyártók ezzel gyakran vissza is élnek. Termékeiket „csodaszerként“ hirdetve, különböző bizarr, alacsony felszívódású (például csokoládé vagy méz) vagy elhanyagolható CBD-tartalmú formákban árulják, olykor még azt is állítva, hogy narkotikus hatásúak.
A CBD-olaj felfedezése
A CBD története azonban sokkal régebbi. Csaknem nyolcvan év kellett ahhoz, hogy a THC ezen elhanyagolt rokona igazi „slágerré“ váljon a növényi gyógyszerek között. A CBD-olaj felfedezője, Roger Adams professzor (John Adams amerikai elnök leszármazottja) korának egyik legtehetségesebb vegyésze volt.
Tizenhat évesen felvették a Harvard Egyetemre, majd a diploma megszerzése után Németországba ment. Az első világháború kitörése után Adams visszatért az Egyesült Államokba. Magával hozta a Németországban szerzett kémiai ismereteit, amelyek révén egy titkos katonai kutatásban kapott állást, ahol a hatékonyabb védőfelszerelések kifejlesztésére szakosodott.
A háború után tovább dolgozott a hadseregnek, és így került a kannabiszkutatás területére. Ezt ugyan az Egyesült Államokban egy masszív propagandahullámot követően 1937-ben betiltották, de a kormány érdeklődése pszichoaktív hatásainak lehetséges katonai felhasználása iránt továbbra is fennállt. A titkosszolgálatok úgy vélték, hogy ebben a növényben találják meg a mítikus „igazságszérumot“. Ezért Adams professzor engedélyt kapott arra, hogy kannabiszkivonattal dolgozzon.
1940 januárjában sikerült egy vegyileg tiszta anyagot izolálnia a minnesotai mezőkön vadon növő Cannabis sativa növényből. A munkaadója nem volt túlságosan elragadtatva a felfedezéstől. Állatokon végzett kísérletek szerint az anyagnak nem volt pszichoaktív hatása.
Bár Adamsnek akkoriban viszonylag kevés eszköze volt a molekulaszerkezet meghatározására, mégis szinte pontosan sikerült ezt megtennie. Megállapította, hogy anyagának eggyel több alkoholcsoportja van, mint a kannabinolnak (a CBN akkoriban az egyetlen ismert kannabinoid volt), és cannabidiolnak nevezte el. A CBD szerkezetét csak 1963-ban erősítette meg véglegesen Raphael Mechoulam izraeli vegyész.
A THC keresése
Adamsnek sikerült egyszerűsítenie a CBD (és a CBN) izolálásának folyamatát, és szabadalmaztatta azt, de a kannabisz pszichoaktív összetevőjét továbbra is elkerülte. Amikor 1941-ben a CBD-vel kísérletezett, sav hatásának tette ki.
Tapasztalt vegyészként azt feltételezte, hogy az alacsony pH-érték a CBD-t egy tetrahidrokannabinol nevű molekulává alakítja át. Valójában a THC különböző formáinak (úgynevezett izomereknek) keverékét hozta létre, amelyek csak a kettős kötés helyzetében különböznek (ezt nevezik deltának, ezért ismerjük például a delta-6-THC-t, a delta-8-THC-t és a legelterjedtebb delta-9-THC-t).
Patkányokon végzett kísérletek során megállapította, hogy a THC izomerjeinek ez a keveréke erősen pszichoaktív. Nem sokkal később közeli munkatársa, Siegfried Walter Loewe professzor megerősítette, hogy a vegyület fő hatóanyaga a delta-9-THC.
Bár Adams feltételezte, hogy a THC természetes módon előfordul a kenderben, soha nem tudta elkülöníteni a növényi anyagból. Ez csak 1964-ben sikerült a fent említett Mechoulam professzornak, akit ezért a tetrahidrokannabinol felfedezőjének tartanak.
Tény azonban, hogy az amerikai hadsereg már a második világháborúban kísérletezett tiszta delta-9-THC-vel.
Az „Igazság szérumaként“ azonban használhatatlannak bizonyult.
Az Olmützben felfedezett sav
A kannabidiolt (CBDA) először 1955-ben izolálták tiszta formában az olmützi Palacký Egyetemen. Ez volt az első ismert kannabinoid sav. Ma már tudjuk, hogy minden kannabinoid savként képződik a növényben, amelyek csak oxigén és hő hatására alakulnak át semleges formává – kannabinoidokká.
Mai szemmel nézve csodálatra méltó, hogy közel hetven évvel ezelőtt sikerült izolálni egy olyan törékeny molekulát, mint a CBDA. A struktúráját véglegesen csak 1964-ben erősítette meg Mechoulam professzor.
A CBDA felfedezői, Kabelík, Krejčí és Šantavý professzorok szintén leírták erős antibakteriális hatását. Nagy kár, hogy ezeket a felfedezéseket nem egy nemzetközi tudományos folyóiratban tették közzé, hanem csak egy egyetemi folyóiratban jelentek meg.
Lassú térhódítás a gyógyászatban
Mivel az első állatkísérletek során a CBD-nek csak minimális akut hatását figyelték meg, a gyógyszeripar nem mutatott érdeklődést a szer iránt. Bár az első tanulmányok fájdalomcsillapító és antiepileptikus hatásról számoltak be, ez sem nem váltott ki nagy érdeklődést.
Harminc évvel később egy brazil tudóscsoport úgy döntött, hogy újra megvizsgálja a CBD epilepszia elleni alkalmazásának lehetőségeit. Ennek eredményeképpen 1980-ban hivatalosan is megerősítették, hogy a CBD az epilepsziás betegeknél képes elnyomni a rohamokat. Az első CBD-tartalmú epilepsziaellenes gyógyszert, az Epidiolexet azonban csak 2018-ban engedélyezték orvosi felhasználásra az Egyesült Államokban.
CBD kontra THC
A 20. század végén, amikor az új kenderfajták mesterséges fényben történő (úgynevezett beltéri) termesztése és nemesítése elterjedt, a legtöbb termesztő a lehető legmagasabb THC-tartalom elérésére törekedett. Ez gyakran a CBD vagy más kannabinoidok rovására történt.
Míg sok vadon termő (ú.n. Tájjellegű) növény esetében a THC és a CBD arányában a CBD nagyobb részben van jelen, az évtizedek óta a feketepiacon jelenlévő és a házi termesztésű fajták gyakran szinte egyáltalán nem tartalmaznak CBD-t. Ez csak fokozatosan kezdett megváltozni az olyan magbankoknak köszönhetően, mint a Scott Blakey’s CBD Crew, azaz a Shantibaby. Ma már széles körben elérhetőek a magas CBD-tartalmú fajták. És amíg a THC-tartalom 0,3 százalék alatt van, legálisak.
Az a meggyőződés, hogy a kender összes hatásáért kizárólag a THC a felelős, és az a tendencia, hogy figyelmen kívül hagyják a benne található összes többi anyagot, lassan, de biztosan csökkenőben van. A laikus és szakmai közönség körében azonban gyakran előfordul egy hasonlóan félrevezető leegyszerűsítés: míg a THC felelős a „kannabisz“ bódító hatásaiért, addig a CBD állítólag az összes gyógyhatásért felelős.
A kannabisz farmakológiájának e mélyreható félreértése miatt az illetékes hatóságok megpróbálják elválasztani a CBD-piacot a kannabiszpiactól. Ideális esetben csak 100%-os tisztaságú CBD-t lehet használni.
Tény, hogy bár a CBD önmagában is kétségtelenül rendkívül értékes hatóanyag, hatása messze elmarad a valóban teljes spektrumú kivonatokban található nagyszámú anyag kombinációjából eredő hatástól. Azonban más kannabinoidok, nevezetesen a CBG és a CBN is gyorsan népszerűvé válnak.
Minden jel arra mutat, hogy a CBD-hez hasonló hírnév felé tartanak.
Forrás: magazín-konopi.cz
